|
|
Lehetséges, hogy
manapság léteznek olyan könyvbarátok, olyan
olvasni szerető emberek, akik azt sem tudják, mi az az
EX LIBRIS? Akik talán még nem is hallottak az
európai könyvkultúrának erről a
nemes hagyományáról? Ha így volna is, nem
lenne benne semmi meglepő. Hisz generációk sora
nőtt fel azóta, hogy ez a tradíció
jóformán teljesen megszakadt.
Furcsa jelenségnek
lehettünk tanúi a "szocializmus"
évtizedeiben: miközben az olcsó könyvek
révén megszűnt az olvasás
kiváltsága, és szinte minden család
kisebb-nagyobb könyvtárat tudott gyűjteni,
magának a könyvnek és a családi
könyvtárnak egyre kevesebb lett a becsülete. Ne
firtassuk e jelenség okait. Sok egyéb mellett
nyilván fontos szerepet játszottak ebben az árak,
aminthogy mostanában azért is tudjuk jobban
megbecsüni könyveinket, mert már korántsem
olcsók. Talán épp most, amikor annyi szó
esik a polgárról és a
polgáriságról, talán épp most
jött el az ideje annak, hogy ismét meghonosodjon a
könyvtár becsületét jelképező
szép szokás.
Íme egy régi
lexikon meghatározása: "...könyvjegy,
valamely könyv tulajdonosának a megjelölése a
példányba ragasztott, sokszorosítással
készült cédulával."
A nemrég elhunyt
író, Kuczka Péter írta: "Az ex
libris őse az a vaslánc, amellyel egykor a büszke,
kincsét féltő könyvgyűjtő
egy-egy kódexet a könyvesház polcaihoz
erősített. Ez a vaslánc az
évszázadok múlásával finom,
művészi rajzolatú lapokká bűvölődött."
Rendszerint a tulajdonos
egyediségét (nevét, címerét,
jelképét) fetüntető grafikus
ábrázolásról van szó, amely
mélyen beágyazódott a polgári
tárgykultúrába, és a
képzőművészet műfajteremtő
ágává nőtte ki magát. Az
első ex librisek a XVI. századból valók,
a műfaj első neves művelője pedig Albrecht
Dürer volt. A századfordulón már
kiállításokat is rendeztek az ex
librisekből. Az antikváriumok polcairól leemelt
régi könyvekben szebbnél szebb ex librisekre
akadhatunk ma is. De az ex librisek hagyománya csak a
háború utáni Kelet-Európa sivár
viszonyai között szakadt meg. Angliában és
Nyugat-Európa számos országában mindig is
nagy becsben tartották.
Mi szeretnénk
feléleszteni, és új elemekkel gazdagítani
ezt a hagyományt, mert azt gondoljuk róla, hogy igazi
érték. Bízunk benne, hogy nem csak üres
nosztalgiának szolgáltat jó táptalajt ez
a lassan-lassan csakugyan éledni kezdő polgári világ.
|
 |
|
Révai Gábor
|
|
